– Bélyegen az ön által festett-rajzolt piros tojások. Azért ez óriási megtiszteltetés...

– Én is így tartom, hiszen evvel a világ legtávolabbi pontjára is eljuthat egy-két szép minta, hazánk mintavilágát őrző. Én pécsi születésű vagyok, Kékesden élt a nagyanyám, Kungl Mihályné, született Wágner Éva. Ő adta kezembe az írókát negyven éve, amikor még a betűket sem ismertem, s biztatott, hogy rajzoljak bátran. Legelőbb persze „gereblyés” mintákat vittem fel viasszal a tojásokra, mivelhogy a gereblye egyszerű, de egyenes vonalakat kíván.

– Tehát az öröm kettős, hiszen a nagymama mintái is eljutnak a világ végére.

– Valóban így éreztem, amikor a posta megkeresett a bélyegtervekkel.

– Könnyű dolga lehetett, hiszen maga is a posta dolgozója.

  Mosonyi Éva tojásíró népi iparművész: „Többnyire természetes festékkel dolgozom. Hagymahéjjal, szárított bodzabogyóval, zölddió-burokkal” (fotó: Laufer László)

– Hát azért nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyan valóban hat éve a postánál dolgozom menedzserként, a hálózati üzletág országos koordinátoraként, de nem hinném, hogy ezért választottak volna ki. Sok hazai elismerést kaptam, külföldi kiállításom is volt, s a Tojásdíszítők Nemzetközi Egyesületének vezetőségi tagja vagyok. És azt is elárulhatom, hogy hazai rekorder. Ez azt jelenti, hogy egy kéz által, azonos technikával készített, de más-más mintát hordozó hímeseimet számoltak meg, ami tavaly húsvétkor 1500 darab volt, s ez a hímestojás-mintakincstár azóta is gyarapodott.

– Kézenfekvőnek tűnik a kérdés, hogy lesz az emberből tojásfestő népi iparművész?

– Nem jön máról holnapra. Én is úgy kezdtem, mint bármelyik más háziasszony. Igyekeztem az ünnepi asztalra minél szebb, kívánatosabb tálat tenni, s barátaim biztattak, hogy talán ki kéne lépni a nagyobb nyilvánosság elé. Hát így történt. Munkáimban igyekszem a kárpát-medencei hagyományokat követni, többnyire természetes festékkel dolgozom. Hagymahéjjal, szárított bodzabogyóval, zölddió-burokkal.

– Melyik a legszebb tojás?

– Nekem most talán a piros. A termékenység motívumaival, kakastaréjjal, virággal. Ne feledjük, a tojás ősi, egyetemes szimbóluma az emberiségnek, jelképe az élet keletkezésének, az újjászületésnek, a keresztény vallásokban pedig Jézus Krisztus kiontott vérének, a feltámadásban való hitnek. Így aztán nem véletlen az sem, hogy húsvétkor hímes tojással ajándékozzuk meg egymást.

– A tojásfestés a nők teendője?

– Nem is tudom. A férfiak, köztük a nehéz kezű mesteremberek – kovácsok – inkább a tojáspatkolásban járnak élen, avval bizonyítva, hogy a finom, nagy figyelmet és pontosságot igénylő feladat sem áll távol tőlük.

– Akad-e, aki a mesterséget folytatja a családban?

– Fiam van, így egyelőre nem. Meg aztán ez a mesterség, amint a magam példája is mutatja, szállhat a nagymamáról az unokára...