Még iskolásként rádöbbent, mekkora kincset örökölt. Mikor a nagyanyjáéval szinte megegyező motívumokkal írt tojásokat látott egy múzeumban, komolyan elkezdett foglalkozni a tojásírással, és több ezer hímes tojás került már ki a keze alól. Pihenésképpen, szórakozásból. Megesik, hogy teendői elvégzése után késő este azért veszi elő a kellékeket, mert valamilyen szakmai feladat megoldása izgatja. Kutatáskor talált -mondjuk- egy új mintát, amit nyomban ki kell próbálnia.
Féltve őrzi a nagymamától örökölt írókát, amit gica, kice nevekkel is szoktak illetni: a szőlővesszőbe foglalt rézcsövecske segítségével hordja fel a méhviaszt a tojás felületére. Amikor festékfürdőbe kerül a tojás, a viaszolt részt nem fogja be a festék, és a viasz leolvasztásakor a tojás eredeti színe marad mintának. Többnyire a tojásírás kultúráját tájegységenként bemutató Malonyay-gyűjtemény alapján dolgozik, és legszívesebben gereblyés, virágos, fenyőágas motívumokat alkalmaz.
A tojásfesték mellett növényi festőanyagokat is használ. A zölddió burkának főzete aranyos barnát, a bodza érett bogyója aranyló zöldet, a büdöske napsárga színt ad. A sárga-barna árnyalataihoz vöröshagymahéj főzetet is alkalmaz. Többszínű tojásokat is készít: a hyagmahéjas festéskor a letakart felületek sárgásak maradnak, a következő, zölddió burkos létől barna-sárga mintájú lesz a tojás.
Munkája elismeréseként idén megkapta a népi iparművész címet. Pedagógus végzettségű lévén, több száz iskolást megtanított már a tojásírásra. Tagja a népművészeket tömörítő magyarlukafai Kaptár Egyesületnek, ahol tojásírásra is szerveznek játszóházakat. Azt tapasztalja, hogy a gyerekek gyorsan és szívesen sajátítják el a fogásokat, mert látványos az eredmény. Sok pedagógusnak is átadta tudását és a mintakincset. Egyik alapítója a zengővárkonyi székhelyű Tojásdíszítők Nemzetközi Társaságának, amely lehetőséget ad tapasztalatcserére is.
Őrizve a népszokást, koszorúban, fészekben, kosárban szereti látni a hímes tojásokat, ahogy régen a mamával is elrendezték azokat. Húsvét táján azonban az egyik szeme sír, a másik nevet. Fájlalja, hogy a locsolkodás szép hagyománya kihalóban van városában is, Pécsett is, örül viszont, hogy a tojásajándékozás egyre terjed. Ezért szeretne még hosszú ideig tojást írni, és sokaknak átadni a tudását. A kezdőknek azt tanácsolja, első nekifutásra ne a tökéletességre törekedjenek: az a fontos, hogy a mi munkánk legyen a hímes tojás.

2005. március 15. Postás, Pintér Csilla