„Nem is gondoltam, hogy ez a tudás ekkora kincs, egyszer húsvét táján, egy iskolai múzeumlátogatás során, a kiállított írott tojásokat csodálva döbbentem rá végleg, hogy mekkora érték a tojásírás, amit már tanítónőként igencsak sok gyerekkel ismertettem, sőt szerettettem meg” - emlékezik Éva asszony, aki már rég felhagyta a katedrát, a Pécsi Postaigazgatóság koordinátoraként dolgozik. Ahogy mutatja az irodájában a találomra bemutatásra elhozott kincseit, s megjegyzi, hát ha még látnám az otthoni több száz darabos rendszerezett gyűjteményét, mert folyamatosan dolgozza fel a magyar népi tojásdíszítés mintakincsét, ráadásul külön le is rajzolta papírra a klasszikus mintákat. „Van  köztük gereblyés, récetalpas, fenyőágas, boronás, virágmintás és felsorolni se könnyű, hogy még milyen és hányféle mintával ellátott. A hímes tojás manapság szinte csak dísztárgy, pedig az valójában évszázadok óta szimbólum, az életet, az újjászületést és a termékenységet jelképezi” - állítja határozottan.

 Amikor többedszer is kijelenti, hogy a tojásíráshoz nem kell semmiféle előképzettség, a háziasszonyok maguktól is rájöhetnek a fortélyára, gyanakodni kezdek, persze, ő már beletanult kislány korában, azóta is gyakorolja, de mit tegyen az, aki szeretné, de még életében nem csinálta? Kedves mosoly kíséretében próbál meg rábeszélni, hogy akár magam is nyugodtan megpróbálhatom, biztosan nem vallok szégyent, mert ahogy újságcikkeket, bizonyára tojásokat is képes lennék írni. Nocsak. Íme Éva asszony rásegítése: „Végy mondjuk egy hagyományos szőlővessző darabot, az egyik végét metsszed be, illessz bele  a vágásba keresztbe kis fémcsövecskét, azt mártsd bele a felforrósított, tehát megolvasztott méhviaszba, majd kivéve onnan, az egyik felével írj (bármilyen ezt kiveném, hiszen azt javaslom, hogy hagyományos) mintát a megfúrt és üressé tett tojás felületére. Ezután a langyos festőlébe tedd be, és hagyd benne állni a tojást. A hosszú ideig tartó merítést követően vedd ki és forró ruhával töröld át az írott tojást, hogy az szép fényt kapjon.” Nem hagyom befejezni, mert arra is kíváncsi vagyok, hogy ha nem készen vesszük a boltban, miből is készülhet a festőlé. Éva asszony ennek titkaiba is örömest beavat: „ Például a vöröshagyma héjából készült főzet az aranysárgától a barnáig sok árnyalatot ad, a zöld dió burka barna, a bodzabogyó zöldes színűre festi a tojást” - sorolja.

 Nem véletlenül tojásíró népi iparművész. Ragaszkodik a magyar népi gyökerek mintáihoz, melyek már évszázadok óta hódítanak a Kárpát-Medencében. Mint már említette, folyamatosan dolgozza fel  a magyar népi tojásdíszítés mintakincsét, s az írott tojással, a tojásírással kapcsolatos tudnivalókat, s ezt a tudását igyekszik közkinccsé tenni. A pécsi városi rendezvényeken, a játszóházakban például jó érzéssel tölti el, hogy mind több hajdani tanítványa gyerekével is foglalkozhat, a Kaptár Egyesület kiállításainak, bemutatóinak és játszóházainak is állandó résztvevője, tavaly önálló kiállítása volt Pécsett, a Néprajzi Múzeumban és Budapesten, a Benczúr-házban. Most április elsején nyílik Eszéken a helyi és a környező falvak magyar anyanyelvű gyermekeinek az az ő írott tojásaiból kiállítás, játszóház és kézműves foglalkozás.

 Közeleg a locsolkodós húsvét. Ugye nem felejtettük el, hogy a locsolóknak ajándékba adott hímes tojás mi  mindenre volt még jó hajdanán? A lányok például betették a mosdóvizükbe, hogy szépek maradjanak. A háziasszony a húsvéti sonka mellé ugyancsak hímes tojást tálalt, fogyasztani a kettő együtt  az igazi. Éva asszony még más titkokba is beavat, zárszóként már csak annyit jegyzek le, hogy ő hagyományként kapta az írott tojásokkal kapcsolatos szenvedélyét, amit kötelességének érez, hogy tovább adjon.

Pécsi hírek magazin  2006. április  B. Murányi László