Minden csodálatosan megfestett, kicifrázott darab más és más mintázatú volt. Az ősi gerebenes (gereblyés)minta a mezőgazdasági ezköz ábrázolása mellett emlékeztet az emberi kéz öt ujjára, melyek segítségével őseink az agyagedényeket formázták.Igen sok a virágos, fenyőágas, szőlős, pillangós, récetalpas motívum.Kakastarajos mintázatúakat is láttunk, ilyenekkel ajándékozták meg locsolkodó kedvesüket a lányok.Egy tárlóban sorjaztak a tojásírás eszközei, kellékei: a gica (ami olvasztott viaszba mártva szolgál írókaként) és az egész évben gyűjtött és megszárított sokféle természetes színezőanyag: lila-és vöröshagyma héja, a zöld dió burka, a börzsöny, a bodza bogyói, a bársonyka (büdöske) szirmai, amelyeket aztán önmagunkban vagy vas-, rézgáliccal vegyítve használnak. Leheletfinom karcolt tojásokban is gyönyörködhetünk, melyekre locsolóversikét is kanyarított Mosonyi Éva, aki igencsak kiérdemelte a népi iparművész címet.
A Pannon Magyar Házban a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és a Kaptár Egyesület szervezésében határon túli területeink magyar motívumaival megírt tojásokból láthattunk gazdag gyűjteményt. Zöld ágakkal, barkával díszített helyiség várta az érdeklődőket - ünnepi terített asztallal, népdalénekléssel, tojásíró - bemutatóval. A résztvevők maguk is díszíthettek, festhettek ünnepi tojást, s közben megtudhatták: a tojásírók először úgynevezett "vesztett utas" mintával próbálják ki a beosztást, melynek során a megírt vízszintes vonal elválasztja az eget a földtől, az égtájakat is bejelölik, mert a praktikumon túl mindennek komoly szimbolikus jelentése van.
Magam is nagy áhítattal néztem ezt a nagyheti készülődést, hiszen nálunk családi hagyomány a népi kultúra tisztelete, a néprajzi érdeklődés. Baranyában az első komoly, szakszerűen összeállított hímestojás gyűjteménye édesapám nagybátyjának: dr. Rónaky Kálmánnak volt, melyet bemutattak az 1907. évi Pécsi Országos Kiállításon, s melyet azután a múzeumnak adományozott.
A Pannon Magyar Ház és a múzeum hímestojás-kiállításainak látványa és a megnyitók élménye ünneplőbe öltöztette a szívünket. S most a húsvét utáni hétköznapok között is felfénylik néhány ünnep. A néphit szerint Sárkányölő Szent György napjának (április 24-ének) éjszakáján a növények megszólalnak, elmondják: miben áll gyógyító erejük. A harmattal meglocsolt korpától pedig jobban tejelnek a tehenek. A Szent Márk napján (április 25-én) megszentelt zsenge búzaszálak megóvják a baromfit a dögvésztől. E napoktól kezdve a jószágot ki lehet már hajtani a legelőre, s a gyerekek mezítláb futkoshatnak. Május első napjára a legények "májfát" állítanak az eladó sorban lévő lányoknak.
Aztán már várjuk a következő ünnepkört, hogy gyönyörködhessünk a pünkösdölőben, a gyerekek pünkösdi királyt és királynét választó játékában, s hallgassuk éneküket:

"Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja!" 

 2005. május 6. HetedHÉTHATÁR  Rónaky Edit